A gasztronácizmus ellen elkövetett legnagyobb vétkem (de leszarom, mert kurvajó) az a milánói (amit “anyósom” bolonyainak hív, mert a milánóiban gomba van!!!!!), aminek szerintem köze nincs az igazi olasz konyhához, hagyma, darálthús, passzírozott paradicsom, bazsalikom, oregánó, pici cukor, só, bors, piros arany!!, ketchup!!!, és addig főzöm amíg nem szégyellem, ez lesz vacsira, mindjárt kész, utáljatok.

nyirkosvaskorlat
petvrban:

eltiron:

alyrarkhon:

eltiron:

irour:

ugysenezem:

egyediecset:

Mahler hatodik, utolsó tétel. Komolyan van benne egy ilyen kalapács.

Akkor ezek szerint Berki Krisztián csodás zenész lenne. 

Anno Odesszában voltam egy kamarazenekari előadáson a régi tőzsde épületében, ahol Earle Hobart vezényelt Mahlert és Bartókot. Kiindulva az ott hallottakból, az se lepne meg, ha géppuskára is írt volna futamot. Mondjuk úgy, hogy a komolyzenét nem velük kell bemutatni egy tök kezdőnek - de mivel 20 rubelért oda ültünk, ahová akartunk, és az enteriőr is csodás volt, simán megérte a hallás- és agyi károsodást.

Csajkovszkij az 1812-t ágyúkra írta, ezen a remek felvételen pl. egy japán katonazenekar játssza 105 mm-es lövegekkel.

Klasszikusokat csakis így érdemes játszani, ha már így írták meg őket :) (már az üstdobütés szimfónia se rossz, ha ügyesen adják elő, pedig az ezekhez képest még egész lightos)És inkább ezzel vezessünk be vkit a zenébe, mint a 4.30 csenddel. :D

Én amúgy bírom az olyan dilló dolgokat is, mint pl. az Einstürzende Neubauten Autobahn-ja stihl-fűrészre, flexre és vascsövekre. (A baj ott kezdődik, amikor ezt valaki véresen komolyan veszi mint magas művészetet, de ez már más téma)

Az ilyen elszállásokról film is készült (egyébként kurva jó), Sound of Noise címmel.

1812! Amikor  Borogyinóban voltunk a zenekarral, ezt is játszottuk, több zenekarral együtt, voltak fehérorszok, lengyelek, stb, szóval több száz ember egyszerre zenélt, és ott is voltak ágyúk (kicsit meg is ijedtünk :D). Zseniális volt.

petvrban:

eltiron:

alyrarkhon:

eltiron:

irour:

ugysenezem:

egyediecset:

Mahler hatodik, utolsó tétel. Komolyan van benne egy ilyen kalapács.

Akkor ezek szerint Berki Krisztián csodás zenész lenne. 

Anno Odesszában voltam egy kamarazenekari előadáson a régi tőzsde épületében, ahol Earle Hobart vezényelt Mahlert és Bartókot. Kiindulva az ott hallottakból, az se lepne meg, ha géppuskára is írt volna futamot. Mondjuk úgy, hogy a komolyzenét nem velük kell bemutatni egy tök kezdőnek - de mivel 20 rubelért oda ültünk, ahová akartunk, és az enteriőr is csodás volt, simán megérte a hallás- és agyi károsodást.

Csajkovszkij az 1812-t ágyúkra írta, ezen a remek felvételen pl. egy japán katonazenekar játssza 105 mm-es lövegekkel.

Klasszikusokat csakis így érdemes játszani, ha már így írták meg őket :) (már az üstdobütés szimfónia se rossz, ha ügyesen adják elő, pedig az ezekhez képest még egész lightos)
És inkább ezzel vezessünk be vkit a zenébe, mint a 4.30 csenddel. :D

Én amúgy bírom az olyan dilló dolgokat is, mint pl. az Einstürzende Neubauten Autobahn-ja stihl-fűrészre, flexre és vascsövekre. (A baj ott kezdődik, amikor ezt valaki véresen komolyan veszi mint magas művészetet, de ez már más téma)

Az ilyen elszállásokról film is készült (egyébként kurva jó), Sound of Noise címmel.

1812! Amikor  Borogyinóban voltunk a zenekarral, ezt is játszottuk, több zenekarral együtt, voltak fehérorszok, lengyelek, stb, szóval több száz ember egyszerre zenélt, és ott is voltak ágyúk (kicsit meg is ijedtünk :D). Zseniális volt.

cornibus

kérek kölcsön szemfestéket a kolléganőmtől,

cornibus:

strshp:

ldkcc:

strshp:

mindenkitapsol:

billklinton:

 

én tizennégy évesen elmentem újságot árulni. az első munkanap estéjén hatalmas ruha és otthonról kibaszás lett az eredménye. nem azt mondom, hogy megbántam azt a munkát, de mindenképp vegyes érzésekkel gondolok rá.

18 évesen kaptam meg az első rendes munkámat: bort kóstoltattam Sárospatakon egy pincében egy nyáron keresztül. Életem legvidámabb nyara volt.

Ilyenkor én arra gondolok csak, hogy engem küldtek, no meg hát nem is lett volna egyetlen kurva fillérem sem egész nyáron, ha nem megyek melózni, mert sosem kaptam (kész)pénzt otthonról. Kaját, ruhát, lakhatást igen, pénzt nem. Aki megtehette az életben, hogy nem ment, annak jó, szerencsés ember, de azért a műszaki jellegű szakmák táján ez nem nagyon volt soha lehetőség, mert egyetemen/főiskolán soha nem tanulod meg, hogy működik a nyomdagép, vagy hogyan kell tördelni és ha pl nem olyan szakközépből jöttél, akkor hiányozni fog a gyakorlati tudás, helyzeti előnye lesz annak, akinek van. 

én 17 évesen dolgoztam először, úgy hogy idegennek, nem pedig családon/ismerősön keresztül valami nyári munkát. egy haverom ment egy szegedi raktárba rendszerezni meg csomagolni mindenféle papír és írószeres cuccot, én meg ráértem és elkísértem. 

tök jó volt, mert órabérben fizettek és egy hét után kirúgtak mindenki mást rajtunk kívül, mert mi megcsináltunk mindent olyan gyorsan ahogy tudtuk, a többiek meg lébecoltak az órabér miatt. még egy hét múlva minket is kirúgtak, mert olyan hatékonyak voltunk, hogy egy havi munkát megcsináltunk egy hét alatt és már nem tudtak mit adni :(

aztán haverom anyukája lebaszott minket, hogy minden tisztességes magyar ember napi nyolc órából csak hármat dolgozik, azt is szarul, különben nem kellene annyi ember. és ha nem vagyunk ilyen tisztességes munkaerők, akkor lehetett volna még simán másfél hónapig munkánk :((

A kolléganő bezzeg kijárta az Élet Iskoláját rendesen!

Életem első igazi munkája egy csirkedaraboló üzemben várt rám. Reggel 5-től volt, hogy este 8-ig talpig fehérben, gumicsizmában neonlámpák alatt csontoztam a csirkecombot (jobb esetben) Az is buli volt. Ja nem :((

Címerezés fyeah! 15 vagy 16 lehettem, a harmadik hektár után már ömlött az orromból a vér (a kezemből is, de az nem volt nagy szám), a szomszéd földről jöttek segíteni meg jeget adni :D